You spirituality, your rules

Sosem voltam vallásos, sem spirituális. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, nem értettem, mire jó az egész. Volt a fejemben egy kép arról, hogy milyen az, aki "spiri", én pedig nem akartam olyan lenni.

---

Több mint három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek: a spiritualitás az, aminek én akarom. A lényege mindössze annyi, hogy a fókuszomat időnként a fizikai világról a saját lelkemre, az energiáimra, a testem jelzéseire helyezzem, és tudatosan álljak a környezetemhez és a kapcsolataimhoz.

Ehhez pedig olyan eszközöket választok, amilyet csak akarok, ami nekem belefér.

A spiritualitás ismét egy olyan téma, amit a világ nagyon erősen beskatulyázott. A sztereotípia alapján, aki spirituális, az batikolt ruhában, látóhoz jár, minden nap jógázik és meditál, a lakása hangtálakkal és Buddha-szobrokkal van tele, és fejből tudja az össze csillagjegy általános jellemzőjét, amit párkeresésben első számú szempontként figyelembe is vesz.

Sok negatív dolgot tudok mondani a modern világra, de azt mindenképp az előnyök lajstromához kell írnunk, hogy szinte minden klasszikus fogalom értelmezése kitágult, és lehetőségünk van a dolgokat sokkal jobban saját magunkra szabni. Nincs ez másként ebben a témában sem. Komolyabban tavaly kezdett foglalkoztatni a spiritualitás kérdése. Nem volt ez tudatos, egyszerűen csak kialakult. Elkezdtem sokkal több cikket látni a témáról, sorba jöttek szembe velem olyan emberek történetei, akik valamilyen formában foglalkoztak a dologgal. (Hozzáteszem, ezek valószínűleg régen is itt voltak, csak én nem voltam rájuk nyitott és észre sem vettem. Tudjátok, mint mikor kinézel magadnak pl. egy autót, amit addig alig láttál az utakon, onnantól kezdve viszont percenként jön veled szembe az utcán.)

Elkezdtem kipróbálni dolgokat: elmentem például jógázni, ami régen nagyon távol állt tőlem, mert én sportügyileg mindig a pörgős, fizikailag viszonylag megterhelő műfajokhoz vonzódtam. A korábbiakkal ellentétben képes voltam ellazulni és átérezni, hogy itt most nem az a lényeg, hogy izomlázam legyen, hanem, hogy lelassuljak, szóval tulajdonképpen nem a testem, hanem a lelkem jógázott.

Nem sokkal később egy munkában húzós időszakban éreztem, hogy egyszerűen az agyam állandóan pörög (ismerős, ugye?), muszáj volt valahogy este lefekvés előtt kikapcsolni magam, mert napok óta nem aludtam. Gondoltam egy merészet és letöltöttem egy meditációs app-ot (Balance), ahol célokhoz igazítva adnak rövid, vezetett meditációkat. Először nehéz volt ellazulnom, mert a meditációról is azt gondoltam, hogy nem én vagyok (az azért segített egy kicsit, hogy egy appal meditálok, mert az mégiscsak digitális dolog, olyan modern, tudjátok). De aztán sikerült. Az éjszakát pedig átaludtam.

A kísérletezésem odáig vezetett, hogy szépen lassan kialakult a saját eszköztáram, a saját értelmezésem, a saját spiritualitásom. Ebben vannak hagyományos eszközök, mint a jóga, hagyományos, de újragondolt eszközök, mint a meditációs app-ok, de olyan dolgok is, amiket lehet, hogy csak én sorolok a spirituális élmény kategóriába. Nekem ilyen például az, is hogy hobbim lett a napfelkelte nézése. Valahogy olyankor azt érzem, hogy az energia, ami a felbukkanó napból árad, engem is feltölt. A sportban is vannak ilyen élményeim. Mikor a teljesítőképességem határán mozgok, az számomra szinte meditatív. Mikor mindent ki kell zárnom, hogy az utolsó energiaszikrát is mozgósítsa a testem, akkor elképesztő jól tudok a lelkemmel kapcsolódni. Ezt most éppen a kick-boxban kapom meg. Ez sem hangzik túl klasszikusan spirituálisnak, igaz?

Közben van egy csomó dolog, ami a mai napig nem vonz. Például az asztrológia. Soha nem mondd, hogy soha, de ettől egyelőre távol vagyok és ez így teljesen OK.

Persze rengeteg szempontból nem változott az életem. Multinál dolgozom, érdekel a divat, a kedvenc ételem a pizza, van Netflix előfizetésem (és nem félek használni), a nap jelentős részét végigpörgöm, és túl sokat instázok.

Mindezzel csak annyit akarok mondani, hogy ne fogd be a füled, ha olyan dolgokat hallasz, amik elsőre távol állhatnak tőled. Indulj ki abból, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy gondoskodj magadról fizikai és mentális értelemben, mik az elakadásaid, és próbálj ki több megoldást. Ha nem jön be, akkor mész tovább. Semmi gond. Az önmagadról alkotott képed pedig talán árnyalódni fog, ami néha nem könnyű dolog, de ha ez az ára annak, hogy jobban élj, akkor miért is ne?

A "Lassan a testtel... és lélekkel" erről is szól: a te spiritualitásod, a te szabályaid. Ha pedig úgy döntesz, ez nem neked való, az is 100%-ig rendben van, hiszen attól vagyunk jó közösség, hogy sokszínűen látjuk a világot.