Határtalan karrier - határokkal (part I.)

Kezdjük rögtön az elején két fontos ténnyel.

1.       A legfrissebb kutatások alapján - ma Magyarországon az anyagi szempontok (fizetés, bónusz, túlóra kifizetés) után közvetlenül a legfontosabb munkahely választási szempont a magánélet tiszteletben tartása.

2.       Az emberek túlnyomó többsége szerint, ha ez nem valósul meg, azért érdemben a munkáltató/ügyfél a hibás.

Mit jelent ez?

Van egy téma, ami nagyon fontos számunkra. Ami úgy érezzük, hogy a munkánkkal való elégedettségünk és általánosságban a jóllétünk egyik legmeghatározóbb eleme. És mégis, ennek felelősségét érdemben másra hárítjuk. Kijelentjük, hogy egyszerűen nem lehet, mi nem tudunk változtatni, miközben valójában meg sem próbáljuk, vagy az első próbálkozás után feladjuk.

Félre ne értsetek, én is hallottam olyan munkahelyekről, ahol kizsigerelték az embereket, és ahol tényleg nem volt lehetőség egyéni hatáskörben tenni bármit ez ellen, de az átlag nem ez. (Sőt, egyébként olyan munkahely/munka nincs, ahol semmit nem tehetsz, mert másik állás keresése mindig opció lehet)

Tudom azt is, hogy vállalkozóként sokszor nagyon sok múlik azon, hogy bevállalod-e még azt az egy ügyfelet, akiről már a lelked mélyén érzed, hogy nem kellene.

Azt azonban látnunk kell, hogy a munkahelyi határok meghúzása legalább 50%-ban rajtunk múlik. Általában még ennél is nagyobb mértékben.

Miért nem lépünk mégsem?

Környezeti hatások

Biztos sokan hallottátok már a hustle culture kifejezést. Ez annyit jelent, hogy az a menő, ha valaki túlórázik, ha hétvégén is e-mailezik. Ha mindent a munkának rendel alá. (Side note: Vagy éppen nem tesz így, de baromi jól eladja, hogy mégis.)

Sokan gondolják azt, hogy egy munkahelyen ez határozza meg az értéküket, akkor tudnak előrelépni, ha ők is így működnek. Ebben az a veszélyes, hogy ha túl sokan kezdenek így viselkedni, akkor ez beépülhet egy vállalat kultúrájába és eljuthat oda egy cég, hogy valóban ez lesz a meghatározó.

Rövidtávon.

Merthogy hosszútávon egy ilyen kultúrának szervezeti és egyéni szinten is komoly következményei lesznek.

Egyéni szinten ezt úgy hívják, hogy kiégés, a hatékonyság csökkenése. Szervezeti szinten pedig fluktuáció (mikor sokan mondanak fel rövid időn belül), és a produktivitás visszaesése.

Bárhogy is, egyszerűen nem éri meg. Nem az számít, mennyit dolgozol, hanem az, hogy hogyan és mennyire vagy eredményes.

Önérvényesítés hiánya, megfelelési vágy

Sokaknak egyszerűen az a nehéz, hogy a főnöküknek vagy akár a kollégáiknak olyan dolgot mondjanak, ami lehet, hogy egyet nem értést vált majd ki. (pl. bocsi, de fél 7 van, ilyenkor én már nem veszem fel a telefont munkaügyben)

Itt két dolgot emelnék ki. Nem véletlenül szedtem vastagon a lehet szót. A pszichológiában léteznek az úgynevezett gondolati torzítások, amik közül az egyik a gondolatolvasás névre hallgat. Ez annyit takar, hogy előre tudni véljük, hogy fog reagálni valaki arra, amit mondunk neki, és ami talán ennél is fontosabb, mit fog ezáltal gondolni rólunk.

Nagyon sokan azért nem húzzák meg a határaikat, mert félnek attól, hogy mit fognak emiatt gondolni róla a kollégái, vezetői. Pedig ezt nem tudhatjuk, éppen olyan esélye van a megértésnek, mint az elutasításnak, de ha meg sem próbáljuk, sosem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha...

Az esetleges egyet nem értés, amitől sokan tartanak, a korábban (akár gyerekkorban) kialakult megfelelési vággyal is összefügghet. Ilyen esetben azt érezhetjük, hogy ahhoz, hogy megfeleljünk, nekünk állandóan adnunk kell, de cserébe nem várhatunk el semmit. Hiszen ez az alap. Ha netalántán mégis kapunk valami megerősítő, pozitív dolgot, visszajelzést, juttatást, sokszor érezhetjük azt, hogy ezt meg sem érdemeljük.

Önmagunkba vetett hit

Szintén közénk és a határhúzás közé állhat az, ha úgy érezzük, személyes kudarcunk az, ha határokat húzunk. Nem elég nagy a teherbírásunk, nem vagyunk elég hatékonyak...stb. Pedig ez nem így van. Épp csak felelősen, hosszútávon is fenntarthatóan gondolkodunk magunkról, és nem azt valljuk, hogy a munka=élet. Ezzel pedig az égvilágon semmi gond nincsen.

Miért fontos a határhúzás?

A legeslegfontosabb: azért, hogy jól legyél. Mert igenis megérdemled, hogy jól legyél.

Picit szakmaibban: a munkahelyeddel ez közös érdek. Ha meghúzod a határaidat, van magánéleted, fel tudsz töltődni, akkor kevésbé leszel stresszes, jobban tudsz fókuszálni, hatékonyabb leszel, elkötelezettebb leszel, kreatívabb leszel. Innen már nem nehéz összerakni: sikeresebb is leszel. Lehet, hogy nem a következő hónapban, de hosszútávon egész biztosan.

Folyt. köv. A következő részben átvesszük, milyen típusú határokról beszélhetünk és milyen technikák vannak arra, hogy jól meg tudjuk őket húzni.